Szokásos módon akartam a háztartási posztot is írni. Mivel sok közöm nincs a témához, ócsároltam volna a drága bolti tisztítószereket és égi magaslatokig dicsőítettem volna a természetes, hagyományos módszereket. Ez mindaddig jó tervnek tűnt, míg el nem kezdtem utánajárni, hogy blogger társaim milyen naturalista háztartás-vezetési megoldásokban utaznak. Fantasztikus, hogy egy kis lenolajjal, szalmiáksóval, burgonyaliszttel, fenyőkivonattal, citromolajjal és ecetéterrel csodákat lehet művelni, viszont kizárt hogy Marco Polo-n kívül valaha is élt volna olyan ember, aki be tudta volna szerezni ezeket az alapanyagokat.
Szóval, mielőtt rázendítenék, hogy sok, csapból is folyó TV-reklámmal ránktukmált kamu, de életveszélyes vegyszer vesz minket körül, meg szabadrablás, hogy a hypo-t színes flakonba töltve ötször annyiért adja el nekünk a multi, azért attól is óva intek mindenkit, hogy kápolnát emeljen a hagyományos tisztítószereknek. A naturális háztartás kellékeinek begyűjtése ugyanis rengeteg utánajárást igényel és nem csekély labormunka szükséges a tisztítószerek előállításához.
Vannak azonban olyan praktikák, amikhez nem kell vegyészdiploma, egy átlagos háztartásban összeguberálhatóak a kellékek.
Kezdjük a fertőtlenítéssel, a penészes, nyirkos helységek rendbetételével. Ami ehhez nélkülözhetetlen, az nem más, mint egy kis só, ecet, egy erős seprő, egy ecset, meg nyilván egy olyan helység, ami penészes, dohos, nyirkos. Utóbbi van minden panelházban, de családi házak folyton árnyékos oldalán sem ritka. A felületi penészfoltokat a száraz, erős szálú seprővel távolíthatjuk el a falról, a mélyebben ülő gombát hamu segítségével dörzsölhetjük le. Ha megszabadultunk a penésztől előbb ecettel mossuk át a falakat, majd meszeljük, vagy fessük le a felületet, ha van rá időnk, inkább az egész szobát. Még a száradás folyamán tegyünk ki egy tálba sót, ez felszívja a festékből a nedvességet. A sós tál legyen a szoba állandó kelléke és folyton cseréljük a tartalmát. Ez azért fontos, mert a penészfoltok eltüntetésével a penészedés okát még nem szüntettük meg, a só viszont megköti a nedvességet és így nem jut megfelelő táptalajhoz a gomba.
Ha a szoba frissen festett, illik a benne lévő bútorokat is ráncba szedni. A politúr-fényesítéshez használjunk gyógyszertári tisztaszeszt vízzel hígítva, az oldatba mártott gyapjú textíliával töröljük át a politúros felületeket. A bőrbútorok ápolásához ez természetesen nem a legmegfelelőbb módszer, de arra is van népi „gyógymód”. Verjünk fel tojásfehérjét és dörzsöljük át vele a bőrbútorokat. Ez az eljárás alkalmazható bőrkabát vagy bőr autós kárpit karbantartására is.
A szoba légkörét annak illata, de rossz esetben szaga határozza meg leginkább. Ma már időzíthetjük, mikor köpjön nyakon a légfrissítő, vehetünk kőtömbnek álcázott illatosítót – mintha természetes és feltűnést kerülő lenne egy kőtömb jelenléte a szoba közepén – valamint a megfelelő technika beszerzésével azt is manipulálni tudjuk, hogy az egyik percben citrus illat keringjen a levegőben, a másikban meg már fenyő. A legjobb légfrissítő mégis a szobanövény. Nem csak azért, mert megoldja az atmoszféra oxigén cseréjét, de azért is, mert ózondús levegőt biztosít, amiben a baktériumok nem tudnak tovább terjedni. Virágzó növényekkel érhetjük el a legjobb hatásfokot, ezek oxigén kibocsátása a legnagyobb.
A dohányfüst okozta kellemetlen szagtól nehéz megszabadulni. Ha nem gondoskodunk a dohányzás alatti szagtalanításról, a nikotin és kátrány beivódik a falakba, bútorokba, szövetekbe. Elkerülésére csináljunk huzatot, zárt ablakoknál pedig tegyünk egy vízzel teli edényt a helységbe, csöpögtessünk bele citromlevet. A savas víz megköti a kellemetlen szagot. A hamusba is tölthetünk belőle, a vízbe pöckölt hamu nem száll, a folyadékkal beoltott cigi nem büdös.
Ezek egyszerű trükkök, általános háztartási kellékekkel, de ha a fentieknél bonyolultabb műveletre készülünk, fontoljuk meg, hogy természetesnek tűnő, de beszerezhetetlen tisztítószerekhez ragaszkodnunk-e vagy jó nekünk a bolti szabadrablás.
- Vlagyik
