Cellux, öngyújtó, CD áhítozással, szódabikarbóna. Ezek azok a dolgok, amik egy átlagos családnál a Szenteste alapvető kellékei és általában épp Szenteste tartózkodnak olyan helyen, ahol kizárt, hogy rájuk találunk. Karácsony közeledtével gondoltam rá, hogy rátesztelünk egyikre-másikra, de a szódabikarbóna kissé ingerszegény, a cellux és az öngyújtó balesetveszélyes, az áhítozós karácsonyi CD pedig egyenesen tragikus.
Marad a szaloncukor. Az is egy olyan dolog, ami senkinek sem hiányzik egész évben, decemberben mégis mindenki két pofára tömi. Elvileg hungarikum, gyakorlatilag nem az. A XIV. században franciák kezdték először gyártani, hozzánk a németek hozták be, de hogy a magunkénak mondhassuk, mi pórul járt fenyőfákra aggattuk a szaloncukrot, akkor meg ugye más a leányzó fekvése?! Tulajdonképpen bölcs megoldás ez, egyszerre desszert és dísz. Honosító atyáink viszont lehet, hogy nem feltételezték még rólunk, hogy kapzsiságunkban a fára kerülést követő egy-két napon belül kiesszük a szaloncukor fogyasztható részét és „dísznek jó a szemét is” elv alapján csak a csomagolás marad a fa éke.
Alapvetően az volt a Hiperárak Tesztcsapat koncepciója, hogy azonos ízesítésekből veszünk különböző márkájú cukrokat. Ötletünk csak a marcipános szaloncukor esetében talált megfelelő táptalajra, azok a cukrok, amik egykoron divatosak voltak – zselés, rózsaszín trutyis, fehér trutyis, kókuszos – már csak hébe-hóba bukkannak fel egy-egy gyártónál. Most van, aki barackos-vajassal, joghurtossal, rumossal, konyakossal, tojáslikőrössel próbál hódítani, jövőre meg gondolom, jön a bio-pálinkás…
Na nézzük, mit sikerült marcipánosból beszerezni és mit, hogyan értékelt a csapatunk. A szokásos 1-5 pont közötti értékkel lehetett minden szempontot osztályozni a csapat hat tagjának:
Figaro Mandula ízű fondánnal töltött szaloncukor:
Szép név. Különösen a „fondán” része, ami miatt először magamat tituláltam tudatlannak, majd a Word-öt és a Google-t. Vagy mind nagyon tájékozatlanok vagyunk, vagy ez valami ködösítés, de térjünk rá az ízére. Kicsit emlékeztet a fent említett rózsaszín trutyira, a csokija után még van némi homokropogtató fíling, de a teljes ízvilág egyedi, akár élvezhetőnek is mondható.
Bonbonetti Mandulamarcipános szaloncukor:
A Bombonettitől már megszoktunk egy magas színvonalat, lehet, hogy ezért nem vagyunk túl elégedettek. A cukorkát nem tudjuk hova tenni, a csomagolás viszont érdekes, non-figuratív tetkós. Előnye, hogy nem túl émelyítő, kevésbé gejl, mint a társai.
Milka Marcipános Szaloncukor:
Innentől vége a magyarázkodásnak, ebben végre marcipán van. És milyen finom! A tejcsokoládé-marcipán párosítás egészen jó kezdeményezés. Akit nem zavar a szemét a fán, az nyugodtan vegye ezt, a gyerekek kedvence lesz!
Szamos Marcipán szaloncukor:
Első pillanattól reméltük, hogy a giccses doboz majd elegáns cukorka-költeményeket fog rejteni, de nem így lett. A tradicionális piros-fehér csomagolásról nekem egyből beugrott a céges mikulás. Édesapáméknál volt portás, nyomott vagy 50 kilót, a jelmez tokára rögzített tisztasági vattából és piros fürdőköpenyből állt. Mikor belépett a mikulás-ünnepségre, külön tudatosítani kellett szülőben és gyerekben egyaránt, hogy ez itt a Mikulás. Testalkatának a fáradtságos, hosszú út volt az oka, a spicces és dohányos leheletre nem kaptunk magyarázatot. Miért mesélem ezt el? Mert ő osztogatott hasonló küllemű szaloncukrot (meg a portán elhelyezett seprűből kitépett virgácsot). Nos, a Szamos íze nekem a kaviár, osztriga, nyers marhahús élvezhetőségének misztikumába tartozik, tény, hogy abszolút mandula íze van, kérdés, hogy ez jó-e.
Ha nehezen döntenénk szaloncukor ügyben, érdemes átgondolni, milyen színbe lesz öltöztetve a karácsonyfa. Ahhoz illő szaloncukrot válasszunk, állítólag idén az ezüst a menő.
Kapcsolódó receptek:
Házi marcipános szaloncukor
Házi kókuszos szaloncukor
- Vlagyik -