Néztem furán, mikor apámat a konyhában egy lábasra görnyedve megláttam. Ült mozdulatlanul, átölelve egy piros fazekat, a fején lévő törülközőt félig a lábasra szorítva. Mit csinál?! Szemügyre veszi, hogy mi lesz a vacsora, de meg akarja tartani magának a titkot? Ráadásul a nagy titok nem más, mint „vízben úszó csoffadt virágok”??? Jó, ma már tudom, hogy indokolatlanul vádoltam meg szegény inhaláló édesapám, a kamillatea tényleg olyan szörnyű, hogy az ember tartja a tisztes távolságot, nem szívesen iszik bele. Orosz gyökereimből kifolyólag persze ért még más teával kapcsolatos meglepetés is, rendszeresen hűtöttük a forró italt tányérban, bögréből ritkán ittuk. Meg ugye ott volt a szamovár is, aminek a biztonságos üzemeltetéséhez minimum erősáramú technikum és centis bőrkeményedés kellett.

De lépjünk túl ezeken a sérelmeken és koncentráljunk arra, hogy már hideg van, mindenki meg van fázva, a forralt bor ideje viszont még nem jött el. Mindenhol nagyon fogy most a tea, nézzük hát meg, melyiket vegyük a nagy kínálatból!

Az Earl Grey hazánkban az egyik legnépszerűbb és a legtöbb teamárka választékában megtalálható íz. Fordította már az utca embere „hajnali szürkületnek” és „világos- azaz korai – szürkének” is, de senki se verekedjen össze a színárnyalatokon, mindennek semmi köze az igazsághoz. Charles Grey gróf (a grófi címet jelöli az Earl) 1830-tól tevékenykedő brit miniszterelnök tiszteletére nevezte el így ezt a bergamot olajjal ízesített teát egy kínai mandarin, meghálálva a briteknek fia megmentését. A mandarin is nemesi cím, a gyümölcs nem hálálkodik.

Népszerűségéből kiindulva mi is ezt a keveréket szereztük be a hazai teapiac élsportolóitól, íme a tapasztalatunk:

(Minden szempontra 1-5-ig terjedő osztályzatot adott a Hiperárak Tesztcsapat 6 tagja)



Számok alapján az újdonságnak számító sárga dobozos, tetraéderes szütyős Lipton nyert. Bár elsőre a molylepke elleni küzdelem csúcstechnológiás fegyvereként láttatja magát, az új megoldás is olyan teafilter, mint az összes többi. A teakeverékbe egyébként citromfű ízű búzavirág és jázmin is került.

A rangsor másik végére a Pickwick keveredett, ami olyan, mint a narancs ízű répa jellegű körtelé. Előnye, hogy eldönthetjük, mit iszunk, a tudatunkat sokkal inkább a szükségletünk, mintsem az íz határozza meg. Nem sikerült túl jól az aroma, ez van. A két véglet közti felhozatal meglehetősen homogén, sok különbséget nem éreztünk tea és tea között.

Míg a kávétesztnél direkt nem tértem ki rá, hogy mennyire pörgetettek fel a feketék, most kénytelen leszek egy ilyen tapasztalatról számot adni. Nyolc pohár tea után a többiek épp azon civakodnak, hogy ki mossa el azokat a műanyag poharakat, amiket utána ki fogunk dobni.

- Vlagyik -