Megtetszik a rádióban, felnézek a honlapjára, lelesem a szám címét, torrenten egy kattintás, másolom usb kábelen és hallgatom. Három perc.

Hogy nézett ez ki régen? Meghallottam, leírtam a refrént fonetikusan, úgy a jozsin – József városi kínai piac – a kofa is azonosítani tudta, másolt nekem Sanyó magnón egy kazettát, ami ezzel a művelettel a végére ért és vissza kellett tekerni ceruzával. Hazafelé a villamoson jött a walkman élmény, belemerülhettem a szám közepébe, az elején és a végén rendszerint vagy a Danubius rádió hírei, vagy a lelki percek V.Pirossal aznapi műsorismertetője volt hallható, nyilván a rádióról lopták még a felvételt is. Villamossal együtt három óra.

Nagyot fejlődtünk zeneügyileg. Szerencsére nem csak a zenehordozók és lejátszók generációi váltogatják egymást természetellenes gyorsasággal, de már a fejhallgatóból sem csak a fémpántos, narancssárga szivacsos verzió kapható. Persze az, hogy bővül a választék nehézséget okozhat a fülesek terén laikus vásárlónak, de most megpróbálunk segíteni.

Fejhallgató, fülhallgató, microdrive
Az első kettő hangzásra nagyon hasonló, a harmadik meg mi egyáltalán? A fejhallgató és fülhallgató közti különbség, hogy míg az előbbi célja, hogy a fülünkre külsőleg ráhelyezve a fülkagylót is hang továbbítására használja, az utóbbi a hallójárat falán át közvetít. Az átlagos fejhallgató kevésbé szűri a külső zajt és nem annyira komfortos, mint kisebb testvére, viszont jobban demonstrálja azt a térhatást, amit hangfalakból hallhatnánk. Otthoni használatra így inkább fejhallgató a javallott, sporthoz vagy utazáshoz fülhallgatót vegyünk. A microdrive a füles legkisebb, elég divatos megjelenése, olyan szilikonos „füldugó”, amit a középfülbe kell begyömöszölnünk. Ez a szerkezet annyira elzár minket a külvilágtól, hogy utcai használatnál egy úttesten való átkeléskor akár veszélyes is lehet, ráadásul mivel túl közel van a membrán a dobhártyánkhoz, csekély akusztikai közeg javítja csak a hangzást.

Forint helyett decibel
Két azonos áru, hasonló formájú és egyébként márkás füles között óriási különbség lehet. Mivel az átlagos vásárló nem ad ki százezreket fülhallgatóra, a pár ezer forintos eszközöket pedig nem lehet a boltban kipróbálni, ezért szinte vakon kell ráböknünk egyre, ami aztán vagy használható lesz, vagy nem. Bár a hangszórók hangolását tényleg csak otthon tapasztalhatjuk ki, azért valamilyen szinten bebiztosíthatjuk a sikert. A fülesek főbb tulajdonságait ugyanis jelölik a csomagolásokon. A decibel (dB) a teljesítményre utal, 110 dB alatt nem érdemes fülest venni. Nem csak azért, mert az ez alatti tartomány élvezhetetlenül halk, de azért is, mert nagyobb teljesítményű hangszórókból tisztábban szól ugyanaz a leadott jel. A kihallható hangtartományt a frekvencia adja meg, általában 50 Hz és 22 KHz közé esik, de minél nagyobb a különbség a két határérték között, annál jobb lesz a hangminőség.

Rossz választás végzetes lehet
Ha nem megfelelő ellenállású eszközt veszünk, jobb esetben csak süketek lesznek a hangszórók, rosszabb esetben tönkremehet a füles mellett a lejátszó is. Minden mp3, hifi és számítógép használati utasításában szerepel az impedancia mértéke, Ohm-ban kell keresni. Azonos impedanciával rendelkező fülest vásároljunk, így nem kell félnünk a gyors meghibásodástól.

A legfontosabb szempont a választás során mégis a hallgatott zene minősége. Se a digitális technikával generált, ümc-ümc-tam-tam diszkózene, se a megmondós gengszter rap nem az a műfaj, ahol túl sok háttérben megbúvó, testénél fogva a felharmonikus tartományt apró ínyencségekkel megtöltő hangszer szólna, így ezekhez a zenékhez értelmetlen a professzionális fejhallgató. Azonban minden hangszeres zenét csak megfelelő fülessel élvezhetünk igazán!

- Vlagyik -