A „Veszek ebédre vásárfiát” kicsit kannibalitsa, a „Kérsz egy lacikonyhát?” meg olyan King Kong-os. Mégis tudom, miről van szó, viszont mikor először kínáltak nekem szilveszterkor Falni jó-t, akkor bevallom, zavarba jöttem. De egye fene – gondoltam – az előző két példából kiindulva a Falni jó szlogen csak nem a Béres Alexandra Ellentábor dogmáit tartalmazó videokazetta címe. Nagyon nem az volt, csupán mezei virsli.

De mit keres a virsli folyton a szilveszterre szánt szatyorban, a pezsgő és Unicum mellett? Ha a lencséből indulok ki, az alakja a pénz, a vagyon iránti vágyra utal. A virsli szimbolikus aspektusát most hanyagolnám, másban keresendő a létjogosultsága. Feltehetően azért jelent átmeneti megoldást az ünneplő társaság éhségére, mert elkészítése nem nagyobb kihívás, mint szeletelt kenyérből vajas karéjt kenni, a forró vízzel ittasan játszadozás mégis rejt magában némi kalandot. Ráadásul a szilveszteri bulit szervező áldozatnak sem csak a renoválás marad másnapra, mivel mindenki vitt magával egy dömpernyi virslit, minimum egy évre elegendő fagyasztanivaló marad egy ilyen buli után.



Hogy egyszerű legyen eldönteni, mi megy szilveszterkor a fazékba és mi a mélyhűtőbe, megvettük a hiperekben így év végén kínált virslik közül a márkásabbakat. Ahogy az már a Hiperárak Tesztcsapattól megszokott, most is tesztkörülmények között vizsgáltuk ezeket, a tapasztalatainkat pontokkal (1-5-ig, osztályzattal) demonstráltuk. Mivel mind a hatan másképp főznénk a virsliket, abban állapodtunk meg, hogy 5 percet kap minden versenyző a forró vízbe merülve, utána tálaljuk.



Orsi Baromfi Virsli:
Nem okozott akkora élményt, hogy egyből postoljuk a facebookon, de ahhoz képest, hogy a legkevesebb pontot szerezte, nem volt rossz. Nem egy hétköznapi virsli, a műbél csomagolás végein kiszoruló anyag közrejátszásával kézisúlyzó alakját ölti magára.

Zimbó Csemege Roppanós:
Marokra fogva megfenyegethetünk vele bárkit, akkora. Ezt annó krinolinnak és szafaládénak hívták, most roppanósnak. A színe és az íze egyaránt megnyerő, bár kicsit túl van fűszerezve.

Saga Frankfurti Pulykavirsli:
Ha valaha élt volna, azt mondanám, hogy most már halott. Meg is sajnálnám, mert nem csak borzasztó sápadt, de virsli létére hullámos alakja lesz főzés után. Az íze miatt is ráfér a pátyolgatás, bár előző két versenytársához képest egész ehető.

Pick Virsli:
Nehéz eldönteni, hogy jót jelent-e, minden esetre tiszta paprika az egész. Emiatt mind az íze, mind a színe ennek a fűszernek a jegyeit hordozza magában és nincs olyan érzésünk, hogy virslit eszünk.

Délhús Roppanós Virsli:
Elkapott a nosztalgia, felelevenedtek a nyári löncshús teszt pillanatai. Ez rossz és jó is egyben. Rossz, mert akárhogy is ítéljük meg, a löncshús azért a közvélemény szerint rossz. Jó, mert ha inkább hajaz löncshúsra, mint kukoricakására, akkor van benne hús, de minimum valami állati.

Pick Békebeli Roppanós Virsli:
Az én számból nem lenne túl hiteles, ha a békebeli dolgokról nyilatkoznék, mindenesetre, ha apáink ilyen virslivel ünnepelték a május elsejét, jó dolguk volt. A szakács keze itt is megszaladt, mikor a paprikát szórta, de hamar visszafogta magát.

Lehet, hogy csak a karácsonyi hangulat miatt, de ezúttal nem lett olyan lehúzós a teszt. Legyünk akkor előzékenyek és írjuk ezt a pozitív hangvételt a hazai virslipiac számlájára!

Kapcsolódó receptek:
Kínai kel leves virslivel
Frankfurti leves
Tormás zöldségleves virslivel

Hol szerezhető be legolcsóbban az alapanyag?

- Vlagyik -