Mindenki csinálja, mi sem akartunk kimaradni. Lemeóztuk a csoki-mikulásokat, amik ilyen tájt szinte zavarba ejtően vigyorognak ránk a hiperek polcain.

Ami már a vásárlásnál feltűnt, hogy nagyot fordult a világ. A télapó kicsit leadott, ferencjóska stílusba vágta a bajszát és a kommersz piros-fehér mezt Nestlé, Boci, Kinder feliratú dresszre cserélte. Ebből egyébként arra merek következtetni, hogy ma már el is fogynak ezek a csokik. Nem úgy, mint régen, mikor olyan ehetetlenek voltak, hogy az ember illedelmesen kitette a polcra, majd jövőre lecserélte ugyanarra, a régi meg kuka - mivel addigra lejárt.

De a külsőségeken kívül mi az, ami az anyukák szívét (Kedves Gyerekek: a Télapó szívét) egyik-másik csokifigura felé húzza? Íme pár szempont, a szokásos módon hat Hiperárak Tesztcsapat tag által, 1-5-ig terjedő osztályzatokkal értékelve:



Nem mindegy a bonthatóság! Szerencsére, ma már minden gyártó odafigyel arra, hogy gyorsan menjen a vetkőztetés és minél hamarabb a lényegre térhessen a vásárló. Fólia sem ízesíti már úgy a falatokat, mint rég, a mohó lurkókra ügyelve az első mozdulattal lejön az egész a csokiról.

Ha lenne a témával kapcsolatban bármiféle olvasottságom, bizonyára elgondolkodnék azon, hogy milyen pszichológiai magyarázat rejlik a következő folyamat mögött:

- Rácsodálkozunk, milyen aranyos egy mikulás ez.
- Kibontjuk, majd ismét rácsodálkozunk, mennyire bájos így csupa barnában is.
- Majd leharapjuk a fejét. De mindenki.

Csoda, ha egy idő múlva csökken az elhivatottsága???

A formára már kitértem, igen, lényegesen fittebb, a csomagolás mögött már nem csak egy kuglibábút találunk, tisztán kivehető minden arckifejezés. Ebben az aspektusban az összes gyártó dicséretet érdemel, persze van, aki kedves, mások flegma, kötekedős arccal képzelték el a Télapót. Illat tekintetében arra voltunk kíváncsiak, hogy melyiknek mennyire nyálcsurgatóan csokis a bukéja, nos, ebben a kategóriában is nehéz lenne egyértelmű nyertest hirdetni.

A csoki vastagsága bár nem tűnik lényeges kérdésnek, mégis az! Ha már elhitetjük a gyerekkel, hogy ez az idős ember egy éjszaka bejárja az egész világot, legalább legyenek meg a művelethez szükséges testrészei, ne legyen behorpadva itt-ott. Ha azonos mérethez nagyobb tömeg párosul az kedvező jel. Milkáék eltalálták a jó arányt, a többi csoki ugyan olyan vastagságú volt. Kézhőre a Nestlé termékei jobban olvadtak, felnőttként is maszatos lettem, hogy végezheti egy gyerek?

Nos, az íz, mint azt a neve is sejteti abszolút ízlés dolga. A tejcsokit és az étcsokit szerintem már mindenki próbálta, aki nem az meg ne olvassa a blogot, hanem kóstolja meg!

A mogyorós Bociban kicsit elégedetlenek voltunk a mogyoró mennyiségével. A sztracsatellás Télapót csakúgy, mint a Kit Kat-est, vagy a karamellást, az édes szájúaknak ajánljuk, kevésbé émelyítőnek a Kinder terméke bizonyult. A fahéjas-szegfűszegesnél hiányoltuk a forraltbor ízét, mondjuk lehet, hogy egy gyerek nem is erre vár elsősorban. Ami halál közeli élményt nyújtott, az a robbanócukros volt, egy pillanatra már azt hittem, hogy beigazolódik anyám fenyegetése, miszerint a sok ivástól a maradék agysejteim magányukban előbb-utóbb végeznek önmagukkal. Akkor is ilyen érzést képzeltem el, ropogott a tarkóm, zúgott a fejem. Tény, hogy ez a ropogós cukorka olcsóbb és gyorsabb megoldás, mint az enyém.

Tehát, nehéz most egy terméket kiemelten ajánlani, tulajdonképp minden választás jó. Csak kívánni tudom, hogy a figurák ne legyenek sokáig a szoba szezonális díszei.
 

- Vlagyik -