Továbbra is azon érthetetlenül nagy promócióval bíró és érthetően népszerűtlen ételekkel foglalkozunk, amiket nyaralásra cipel a magyar. Előző blogbejegyzésünkben a konzerveket illettük válogatott kritikával, lássuk, hogy a porlevesek megérdemlik-e a jó szót.

A legfőbb kérdés, amire Tesztcsapatunk keresi a választ, hogy a konzerves és zacskós készítmények közül melyik lehet a nyerő egy apartmanban pihenő család számára, illetve, hogy a kategóriájában melyik konkrét termék vagy márka a Jani.

A virtuális világban szerzett népszerűség reprezentatív jellege megkérdőjelezhető. Az viszont tény, hogy amíg a „bundás kenyér” 43.000 barátjával osztja meg örömét és bánatát, a „löncshús lila hagymával és friss kenyérrel” csak 2 fura ízlésű taggal bratyizik, a „zacskós leves” meg még arra sem képes, hogy lépést tartson a korral és regisztráljon a Facebook-on. De, ahogy írtam ez még semmit sem jelent, öntsük nyakon forró vízzel a porokat és utána mondjunk csak véleményt!

Négy olyan terméket találtunk, amit többen is forgalmaznak, tapasztalatunk szerint a Maggi és a Knorr van jelen minden hiperben. Vettünk hát négy ilyet, négy olyat. Sorra kibontottuk mindet, ami nem volt egy jó ötlet, ugyanis irdatlan bűz szabadult fel a zacskókból elillanó vegyületek keveredéséből. Nem mondom, hogy ezért tilos otthon ilyet csinálni, aki ennyi porlevessel eteti a családját, annak már úgyis mindegy.

 
A főzés nem volt nagy élmény, viszont le kell szögeznem, hogy mindent az előírt mennyiségek és instrukciók alapján készítettem el.

Újházy tyúkhúslevesek közül a Knorr a semmihez képest annyi, hogy van benne pár geometriai alakzat, ami megbontja a tányér homogenitását, figyelmeztetve minket, hogy a tányér nem üres. Egy kis fortéllyal, mely a por mellőzését jelenti hasonlóan változatos, de legalább az egészségünkre kevésbé káros folyadékot kapunk. Ezzel szemben a Maggi úgy oldotta meg a láthatatlanságot, hogy összefüggő zsírtengerrel fátyolozta be magát. A Maggi íze olyan, mint annak a habos víznek, ami hajmosáskor a szánkba csordogál, míg a Knorrnál felesleges ízről beszélnünk.

A Májgombóc levesek pár napi éhezés után vállalhatóak. Az elnevezést feltehetően csak fantázianév mindkét gyártónál, nemhogy a nagyi, de még a menza változat halovány emlékei sem merengtek fel bennem, mikor kóstoltam ezeket. A Magginak van egy sajátos ízvilága, amit akár meg is kedvelhetünk. A piros színezékkel a látványa is csábítóbb, mint a zöldzacskósnak.
 

Sajtkrém levesben viszont a Knorr kimagasló. Le a kalappal, az egy bögrényi levese teljesen elfogyott! Ne nézzük meg miből van, mert így örülni tudunk neki. A Maggi itt beégett, hiába kerestem a csomagoláson, hogy milyen ízt kéne éreznem, nem jött a flash se sajt, se más, általam eddig fogyasztott élelmiszerrel.

Hallucinogén hatást inkább a Csirkekrém levestől várhatunk. Maggiék egy komplett békebeli hentesbolt hangulatát koncentrálták instant alakban, a készítmény illata legalábbis ezt idézte fel többünkben is. Knorrékkal is visszamehetünk az időben, velük a piaci kifőzdékben nosztalgiázhatunk, ahol kifogásolható frisseségű csirkét javítanak fel jó sok hagymával. Leegyszerűsítve a fenti gondolatmenetet a Magginak hentesboltot idéző, a Knorrnak hagyma íze van.
 

Nos, ezzel véget ért a kempingező, esetleg aparmanozó családoknak szánt konzerv-zacskó mustra második fordulója. A végeredménynek nem kell örülni, elég, ha elfogadjuk. A favorit menü ugyanis zacskós sajtkrém leves lett pizzás melegszendvicskrémmel. Pfúúúúúúj…

Ha mégis szeretjük ezeket, hol érdemes beszerezni?

- Vlagyik -