Meg kell említeni, de készétel konzervet direkt nem tesztelünk. Megmondom miért. Konzervosztáskor egyszer sikeresen lobbiztam a „vadas gombóccal” elnevezésű remekműért, de győzelmi mámoromnak végett vetett a felismerés, miszerint ez a fogás is káposzta-rizs-sósvíz főzetből készült, mint ahogy az összes többi. Például a sólet. De ugyanazt az ételt meg minek kóstolgassuk más-más csomagolásból?!

Kis híján sikertörténetének hirtelen befejezéséhez érkezett a Hiperárak Tesztcsapata. Jogos sértődés majd reménytelennek tűnő engesztelés lett a következménye annak, hogy lönccsel kínáltam őket.

A fogyasztási szándék az első bádogba vájt centiknél eldől, az étvágy elszáll, az éhség megmarad. Én azért a blog érdekeit előtérbe helyezve feláldoztam magam és haraptam egyet a Globus és a Snack Szeged Magyaros vagdaltjából. Ha a falat aprítása közben figyelmünket a vizuális szenzoraink felé terelgetjük és elgondolkozunk azon, hogy mi lehet az a göndör szőrszállal izgalmasabbá tett paca, akkor talán nyerhetünk pár szétáradó ízek értelmezését nélkülöző, üdítő percet. Viszont a markáns, figyelmet követelő impulzusok hamar átveszik a szájüregünk feletti uralmat és vallási hovatartozásunknak megfelelően elgondolkozunk azon, hogy érdemes lenne-e ezekkel a kellemetlen percekkel az évi vezeklésünket letudni.

Sajátossága még, hogy az emésztőcsatorna valamely végződése mellett a bőrön át is szublimál, ezért löncshús fogyasztása után tegyünk le mindennemű társadalmi szerepvállalásról! Pozitívumainak szűz listáját az a tény becsteleníti csak meg, hogy este még a szúnyogoknak sem volt hozzám gusztusuk, zavartan keringtek felettem, de megközelíteni nem mertek, sőt úgy éreztem, hogy kicsit lenéznek.

Alternatív megoldásnak bizonyultak a kenyérre kenhető, vagy kenyérhez fogyasztható konzerv ételek. Kicsit itt is megmaradt a készételeknél tapasztalt szellemiség, a Hamé Liba(!)májas pástétom összetevőinek listája például így kezdődik: sertésszalonna, sertésmáj, sertésbőrke. Persze, nincs ezzel baj, hosszas lelki vajúdást azért nem okoz, ha darált libatoll, zsírtalanított libalábujj és csőrről hántolt libabőr helyett ezúttal egy disznó hasonlóan nemes szerveit kell fogyasztanunk, a konzervdoboz fennmaradó részét kitöltő nukleáris hulladékban úgyse látszik, hogy mi micsoda. A Hamé terméke mellett még két orosházi (Rex Ciborum, Orsi) és egy szegedi (King) konzervet kóstoltunk meg.

Az alu feltépése után megkönnyebbülve fogadtuk, hogy az alapanyagokat felismerhetetlenségig összedzsamálták. Ez azt a folyamatot jelzi, melynél a gazdaság más-más szegleteiből származó dolgokat egy barna, homogén habbá alakítják. Íze szinte mindnek savanykás, állaga lisztes, ha nem tudjuk mit eszünk, talán el is fogy.

Abszolút nyertes kategória! Például a Snack Szeged Pizzás Melegszendvicskrém azért is tartozhat az ajánlott útravalók közé, mert a gyártó itt nem erőltette az állati maradványok konzervbe gyömöszölését. Az alapanyagok közt többnyire zöldségek szerepelnek, kemikáliából sincs benne sok, már majdnem finom, de azért mégse. Társai, a Házias Ízek (szintén Szegedi Konzervgyár), a Hamé és a Globus hasonló elnevezésű krémjei sem rosszak, bár ezek tele vannak pirospaprikával. Igen, azzal az őrölt fajtával, amire elég furán nézne a pizza, ha összetalálkoznának. De ha már magyar termék, a biztonság kedvéért ezt is belekeverték.

Tehát, ha a tengerpart után még beugranánk a MÉH telepre is, konzerves ínyencségeink közül a melegszendvics krémet ajánlanám nyaraláshoz. Aki inkább zacskó-párti, az várja meg a jövő heti bejegyzést, ahol felmérjük, mekkora konkurenciát jelent a fenti finomságoknak a zacskós leves.