Sose értettem, miért gondolja bárki is, hogy a csaláncsípést szenvedett, vonyító gyereket derűs gondolatok felé lehet terelgetni azzal, ha tudatjuk vele, milyen nagyszerű dolga lesz megvénülve reuma nélkül. De az „adok rá puszit” módszer is piszkosul humánus, nem elég, hogy fáj, valaki még hozzá is akar dörgölőzni. Számomra a legnagyobb törést mégiscsak az okozta, mikor a mosdókagyló előtti felszabadult bólogatás eredményeképp fejemre nőtt púp eltávolításához anyám egy konyhakést hívott segítségül. Próbálhatta magyarázni szegény, hogy csak rá akarja nyomni a hideg acélt a púpra, én már túlmenekülve a harmadik háztömbön hátralévő vándoréletem küzdelmein ábrándoztam.

Azóta eltelt pár év. A vándorélet a harmadik háztömb mögötti habzó szájú kutya miatt meghiúsult, a púp eltűnt, de a nomád gyógymódokból csak nem fogyott ki a szülői ház. Az idei sláger a káros napsugaraktól való védekezés. Brokkolival. Ahhoz, hogy mögé bújjunk szerintem kicsi, bedörzsöléshez meg túl zöld. Viszont nagyon reform és bio, állítólag ha hozzáadunk a levéhez ezt-azt, simán kapunk annyira hatásos kenőcsöt, mint egy márkásabb naptej. Mivel megígértem aggódó édesanyámnak, utánanéztem kicsit pontosabban, mi kell a jóféle, házias brokkolis naptejhez. Sorolom: méhviasz, levendulaolaj, édes mandula és bergamott olaj. Az utóbbinak a nevét ide kellett kontrolcé-kontrolvéznem. Na, még szép, hogy nem állok neki nyögdécselni és cetliről felolvasást tartani a boltban! A naptej egyszerűbb szó, ezért inkább azt veszek (anyámnak egy szót se!).

Most mindegy, vagy sem?

Sajnos, így június vége felé az idő még mindig nem indokolja a napvédő szerek használatát, ráadásul a Sajó, a Hernád és társai által fémjelzett performansz elvette jó pár ember kedvét a vízközelben tartózkodástól, de bízva a legjobbakban kiadtam az ukázt a naptejek tesztelésére.

Szakértőket faggatva megtudtam, hogy az eredeti elképzelésem, miszerint veszek azonos faktorszámú naptejeket, majd a tesztelésük során gyengén teljesítőket letrógerezem, nem hozta volna a várt eredményt és a végén engem trógereztek volna le. Az azonos faktorszám ugyanis koránt sem smafu, minden gyártónak azonos előírásoknak kell eleget tennie ahhoz, hogy ráírhassa termékére a védettség fokát.

Tehát, akármilyen naptejet veszünk, az azonos faktorszámúak azonos védettséget fognak nyújtani!

Akkor miben lehet különbség? Például az árában, kiszerelésében, illatában. A színében jobban belegondolva nem, a tej egy földhöz ragadt ember elképzelésében fehér (és nem brokkolizöld).

Heti tesztünkben ezért négy naptej járulékos tulajdonságainak jártunk utána. Nyomtuk, kentük, szagoltuk, mostuk, sőt, még meg is nyaltuk. És erre a végeredményre jutottunk:

Az ízek

Talán meglepő, de én kiemelném a csomagolás megbízhatóságát. Valami miatt nagy hajlandóságot érez a parti homok arra, hogy a naptejekkel egy különösen bosszantó elegyet alkotva mindenre rákenődjön és nyomot hagyjon. Ezt csak úgy tudjuk elkerülni, ha jól záró csomagolást választunk! A Nivea okos volt és amíg a többiek űrtechnológiával próbálkoztak, ők egész egyszerűen legyártották a jól bevált csavaros kupakot. De az sem volt rossz döntésük, hogy a mobilitás jegyében egy kis, 50ml-es kiadást is forgalomba hoztak. Hogy valami rosszat is mondjak róla, az íze romlott joghurtéhoz hasonlít.

Többi versenyzőnk egyébként a csomagolástól eltekintve jól szerepelt. Túl nagy különbség nem mutatkozott közöttük, én bártan ajánlom mindet. Mondjuk brokkolis naptej helyett.

Akit nem elégít ki a naptejek kóstolása, az feltétlenül várja meg a jövő heti bejegyzésünket, amelyben 8 különböző sört fogunk elemezni egy élelmiszeripari mérnök instrukciói alapján!

- Vlagyik -