"Hó végi gasztronómia". Ne keresse a wikin, az sem tudhat azért mindent! Ez ugyanis szakzsargon. Olyan felelőtlen emberek használják, akik hó elején minden baromságot megvesznek, a hó idusa pedig a nélkülözés eljövetelét jelenti számukra. Nekem például van már lávalámpám, farsangi Transformers jelmezem és komplett Gyűrűk Ura DVD kollekcióm, viszont nincs enni- és innivalóm, de ami a legrosszabb, DVD-lejátszóm se.
Közösségünk az említett kifejezést használja arra az egyébként szánalmas állapotra, mikor a hűtőszekrényből, konyhaszekrényből, spejzből, szülők lakásából összegyűjt minden fogyasztható és fogyasztásra ugyan alkalmatlan, de rágható, vagy legalább ledarálható alapanyagot és reformkonyha címen „táplálékot” állít elő. Ismerkedésem ezzel az egzotikus világgal akkor kezdődött, mikor fiatal legényként kivettem a cimborám egyik szobáját és közösen kezdtük vezetni a másfél szobás panel háztartását. Arról, hogy milyen atmoszféra vett ott minket körül, szándékosan nem szól a blog, lejjebb ugyanis ételekről fogok írni. Az viszont tanulságos, hogy milyen finomságokat fogyasztottunk hónapokon át.
A kávétejszínes gabonapehely, és a reszelt csokimikulás után a kedvenc desszertem a promócukros kifli volt. Promócukrot (gagyi, vagy mentolos, vagy ribizlis, apró, hoszteszek által osztogatott cukorka) gyógyszerkiállításról, kiflit véradásról lehetett hozzá szerezni. Az utóbbi alapanyagot ugyan meg is vásárolhattuk volna, de ha dönteni kellett a pénztárnál, hogy mit tartunk meg és mit viszünk vissza, rendszerint a sör nyert, a kifli vesztett. Maradt a véradás, ott sör is volt, meg kifli is.
De hogy jön mindez a fagyi teszteléshez? Aludjon el ön is a Discovery-re és kiderül! Ez a csatorna tájékoztatott engem is arról a felháborító tényről, miszerint Thaiföldön élő, szintén „Hó végi gasztronómiát” gyakorló társaink továbbfejlesztették a találmányunkat és megalkották a hotdog kiflibe töltött fagylaltot. Akkora sikert aratott ez a Távol-Keleten, hogy ott már nem is árulnak tölcséres fagyit, sőt a világhálóról szerzett információim szerint tőlünk nyugatabbra, a tengerentúlon ez már egy elfogadott és kapható nyári finomság. Szintén érdekesség – és ez közel sem háborított fel annyira – hogy a házi kísérletezgetések után, végre forgalomba került a sörfagyi. Neill és Jackie Maxwell szabadalma egyelőre csak Angliában lesz kapható, de ismerve a hazai felvevőpiacot, hozzánk is hamar behozza majd valaki. Addig marad a jól bevált csoki-citrom-vanília triumvirátus és ezek joghurtos, darabos, csíkos és gyümölcsös mutációja.
Mi vaníliát teszteltünk. Szerettem volna demokratikus döntést hozni és a Hiperárak Tesztcsapat összes tagjának az igényét kielégíteni, de nem ment. Az egyik fele szerette a mazsolát, a másik úgy gondolta, hogy visszafoghatatlan hízásba kezd ha megeszi, volt, akinek áfonya kellett, de olyan is szép számmal, akit zavart volna, ha kék nyelvvel kell egész nap közlekednie. Így maradt a semleges színű és egyébként könnyen összehasonlítható vanília.
Szokás szerint minden szempontra 1-5-ig terjedő osztályzatot kellett adni, gyors fejszámolás eredményeként 6 csapattag összesen 30 ponttal jutalmazhatta a fagyi egyes tulajdonságait. Szintén általánosítható már az az észrevétel is, mely szerint nem a legdrágább a legjobb!
Karibá a teszt lezárását követően tett egy érdekes javaslatot. Náluk gyakran előfordul, hogy nem fogy el rögtön az egész doboz fagyi, viszont csak akkor teszik vissza a mélyhűtőbe, ha már kicsit folyékony állagú. Azt kérte tőlem, hogy fagyasszam le ismét a felengedett fagylaltokat és nézzük meg, hogy melyikből mi lesz. Bár, a tesztek során legalább egy kiszemelt mintaterméket illik azért ócsárolni, most mégsem emelek ki egyet se. Szinte az összes visszanyerte eredeti állagát, igaz, kicsit habosabb lett. Tehát nincs tragédia, ha nem tudjuk megenni az egész doboz fagyit, de azért törekedjünk rá, vagy kiflivel, vagy anélkül!
Hol a legolcsóbb a dobozos fagylalt?
- Vlagyik -
