Kissé szkeptikus vagyok a szennylapos fogyókúra módszerekkel kapcsolatban. Engem nememtől fogva nem érintenek, de szórakozásképp bele-bele hallgatok nőtársaim csacsogásába, mikor ezekről van szó. Kicsit olyan, mint az ezoterikus tévéműsorok. Nem hiszek a „dupla pénz és egészség energia mix” képernyőn legyezéssel történő átadásában, mégis órákig elnézegetem Boszorkány Gizit, ahogy 300Ft + ÁFA/hívás áron versenyfutó dollármilliomost varázsol mindenkiből.

Ha már magunkhoz vettük a megfelelő virsli- és alkoholmennyiséget, és az óévtől is könnyes búcsút vettünk, nincs más dolgunk, minthogy végiggondoljuk, vajon mit tehetünk a jövő év sikerességének érdekében. Ehhez nem kell se homályosan megfogalmazott horoszkópokhoz, se titkos önmanipuláló módszerekkel traktáló könyvekhez fordulnunk, elég ha megkérdezzük nagyszüleinket, vagy a népi bölcsességeket ismerő öregeket. 

Két féle programból lehet választani. Heverhetünk másnaposan az ágyunkban, a családtagjainkat ugráltatva, akiktől szintén nem várhatunk el túl nagy aktivitást, vagy betarthatunk pár szabályt és megfogadhatunk néhány tanácsot a macskajaj leküzdéséhez. Akik az utóbbit választják, azoknak szólnak a következő sorok.

A „Veszek ebédre vásárfiát” kicsit kannibalitsa, a „Kérsz egy lacikonyhát?” meg olyan King Kong-os. Mégis tudom, miről van szó, viszont mikor először kínáltak nekem szilveszterkor Falni jó-t, akkor bevallom, zavarba jöttem. De egye fene – gondoltam – az előző két példából kiindulva a Falni jó szlogen csak nem a Béres Alexandra Ellentábor dogmáit tartalmazó videokazetta címe. Nagyon nem az volt, csupán mezei virsli.

Ha egy bevásárlókocsit úgy pakolunk meg, hogy minden terméken csak pár tíz forintot spórolunk, akkor is ezreket takaríthatunk meg összességében. Persze gyakran vagyunk úgy, hogy „az idő pénz” és inkább ráfizetünk, csak ne kelljen még a tetemes mennyiségű reklámújság lapjain is a legkedvezőbb árakat kutatnunk.

A Hiperárak.hu-t anno azzal a céllal indítottuk el, hogy a lehető legkevesebb idő-ráfordítással megtalálja mindenki a számára legalkalmasabb áruházat, ahol mindent megvásárolhat egy helyen és a legtöbbet spórolhat. Így, az úti cél megválasztása körüli dilemmát a honlapunk felkeresésével könnyen rövidre zárhatja.

A 2010-es karácsonyi szezonban az elmúlt évekre jellemző csökkenés helyett előre láthatóan némi növekedés várható. Ez a lakosság költési kedvének javulásának következménye, derül ki a GfK Hungária Piackutató Intézet adataiból.

Cellux, öngyújtó, CD áhítozással, szódabikarbóna. Ezek azok a dolgok, amik egy átlagos családnál a Szenteste alapvető kellékei és általában épp Szenteste tartózkodnak olyan helyen, ahol kizárt, hogy rájuk találunk. Karácsony közeledtével gondoltam rá, hogy rátesztelünk egyikre-másikra, de a szódabikarbóna kissé ingerszegény, a cellux és az öngyújtó balesetveszélyes, az áhítozós karácsonyi CD pedig egyenesen tragikus.

Előző postunkban segítséget nyújtottunk azoknak a szülőknek, akik Jézuska címzéssel levelet kaptak a gyereküktől, de nem értik a kívánságlista olykor angolosan, de nem ritkán távol-keleti nyelven csengő tételeit. A képzés folytatódik, most még durvább kihívás vár a kurzus résztvevőire, számítógépes-játékok neveit és a mögöttük rejlő számunkra érthetetlen világot fejtjük meg.

Unokaöcsém minden karácsonyra szuperhőst kér. Veszek is neki és távozáskor közlöm az eladóval, hogy a viszontlátást én komolyan gondolom. Próbálhatok minden támadási felületet felszámolni, vásárlás előtt megnézem, melyik hős röpködött a mozivásznon az elmúlt hónapokban, melyik lett rajzfilmesítve, de így is minimálisak az esélyeim. Nem a főhős kell, hanem a rossz, a rosszak közül is a főrossz, de ha lehet, akkor már az átalakulása után, amikor már sötétkék a bőre, de azért még legyen meg az átalakulás előtti fegyvere is és ha a járgányával együtt veszem, akkor van esélye, hogy legyőzze a szomszéd gyerek pozitív főhősét. Érthető? Nekem nem. Sebaj, majd becseréljük.

Mindenki csinálja, mi sem akartunk kimaradni. Lemeóztuk a csoki-mikulásokat, amik ilyen tájt szinte zavarba ejtően vigyorognak ránk a hiperek polcain.

Vannak olyan munkahelyek, ahol mindenkinek érdemes 1-2 napot eltöltenie. Ilyen a sörgyár vagy a tejüzem. Az egyikben sörivásért fizetnek, a másikban meg ingyen gumicsizma jár.

A címből és a képből is egyszerű kikövetkeztetni, hogy a Hiperárak Tesztcsapattal ezúttal nem kóstoltunk. A legjobb elemet kerestük és utána szerettünk volna járni, hogy ha egy rózsaszín nyuszi gerincét ceruzaelemre cseréljük, valóban Forrest Gumpot kapunk-e.

Kész csoda, hogy az SZTK keretes szemüvegekkel, a Tiszacipővel meg a többi retró relikviával együtt nem jött ismét divatba az emberzsebkendő. Ez ugye az a használati tárgy, ami a többi „ember” szóval kezdődő cucc kistestvére, olyanoké, mint az emberszemöldök, vagy az emberzokni.

Néztem furán, mikor apámat a konyhában egy lábasra görnyedve megláttam. Ült mozdulatlanul, átölelve egy piros fazekat, a fején lévő törülközőt félig a lábasra szorítva. Mit csinál?! Szemügyre veszi, hogy mi lesz a vacsora, de meg akarja tartani magának a titkot? Ráadásul a nagy titok nem más, mint „vízben úszó csoffadt virágok”???

Mindig van mit ünnepelni. Szeptemberben például a rég nem látott osztály-, csoport-, vagy munkatársakat (akikkel egyébként végigbuliztuk a nyarat). Akkor ott van a szüret, az új szőlőt is meg kell ülni. Emellett persze jut még lagziból is egy-kettő, meg szeptemberben legalább 30 különböző nevű embernek van névnapja. Mi következik ebből? Fájó fej és égő gyomor.

Nem mintha sokat adnánk a pontos elnevezésekre, de előbb-utóbb úgyis el kell dönteni, hogy mi legyen a blogbejegyzés címében. Parizer vagy párizsi? A felvágott helyes elnevezése körüli dilemma egyébként is emberek ezreinek okoz nap, mint nap nehéz pillanatokat, érdemes lenne tisztázni a dolgot.

Az első reakciók azok voltak, hogy bébiételt nem felnőtteknek, hanem gyerekeknek kell tesztelniük. Kösz… Biztos mindenkinek a fia/lánya a legokosabb a világon, de én úgy képzelem el, hogy magvas gondolatok és jól megfontolt 1 és 5 pont közötti értékelések helyett leginkább köpködés, dobálózás, sírás, vagy épp rívás lenne a vége.

A ketchupról azon kívül, hogy megegyezik az aluljárókban kecsöp-ként árult legnépszerűbb „dresszinggel”, túl sokat nem tudni. Pedig kutyaharapást szőrivel módon a túl egzotikusra sikeredett pizzát vagy gyros-t arrafelé előszeretettel butítják ezzel a szósszal, aminek egyébként annyi köze van a felsorolt ételekhez, mint a szintén állandó összetevőként szereplő csalamádénak. De valljuk be, mi is sokszor takarjuk el gasztronómiai szégyenfoltjainkat egy nyomat piros csíkkal!

Mi minden változott az utóbbi 10-20 évben?! Például a rágógumi. Nem is olyan rég, mikor még a távol-keleti autót is nyugatinak hívtuk, színes gömböket harapdáltunk, amiket méter hosszú sínből pattintottunk ki előtte. Minden alkalommal rácsodálkoztunk, hogy a golyó belseje nem rejt többet, mint a gömbrágó-gyár fáradt levegőjét, mégis nagy élvezettel kezdtünk neki a színskála soron következő példányának.

Egy városi legenda szerint volt nagy döbbenet, mikor a boldog amerikai űrhajósok első űrutazásuk élményét papírra szerették volna vetni, de nem volt mivel. A magukkal vitt toll gravitáció híján ugyanis maximum a másik papírgalacsinokkal való irányított köpködésére volt alkalmazható, de mire feljutottak a sztratoszférába, addigra már kinőttek ebből. A fent is tökéletesen fogó tollat közel 10 év kutatás és fejlesztés után, dollármilliókból sikerült előállítaniuk. A csúcstechnológiával működő pennát felajánlották megvételre az orosz kollégáknak is, mire azok közölték, hogy ceruzát használnak.

Ez persze csak egy mítosz, a valóságban sok bonyodalmat okozna az áramot tökéletesen vezető grafit és a gyúlékony fa. A ceruza ettől függetlenül egy nehezen überelhető találmány, íráson és rajzoláson kívül jó rágni, hallójárat karbantartására teljesen megfelel, vakarózni is lehet vele, sikere jelzi, hogy nehezen félbehagyható kényeztetésről beszélünk. A legfontosabb azonban, hogy minden gyereket motivál a frissen vásárolt, érintetlen taneszköz, egészen addig, amíg használni nem kell.

 

Továbbra is azon érthetetlenül nagy promócióval bíró és érthetően népszerűtlen ételekkel foglalkozunk, amiket nyaralásra cipel a magyar. Előző blogbejegyzésünkben a konzerveket illettük válogatott kritikával, lássuk, hogy a porlevesek megérdemlik-e a jó szót.

Erősen roncsolja egy nyaralás minőségét, ha otthonról hozott anyagból kell táplálkozni, de tény, hogy lényegesen olcsóbban megúszhatjuk a vakációt, mintha szállodába vagy étterembe mennénk. A kemping romantikájához meg kifejezetten hozzátartozik az instant ételek gázfőzőn odakozmálása. Ennek tudatában megmagyarázható létjogosultságot nyernek a soron következő Hiperárak Tesztcsapat bejegyzések, amik az alábbi kérdésre keresik a választ:


Mivel etessük a családot ha nyaralni megyünk?
(Nos, inkább arról fog szólni, hogy mivel ne…)

Ma már kritikus szemmel nézik azt, aki harmonikus, családi légkörben, egy fárasztó nap után lepihenve egy kényelmes kanapén kinyújtózkodik, kifújja magát és berúg. Inni már csak úgy lehet, ha beszélünk róla. Borról már volt szó, pálinkát és whiskey-t (skótéknál kispórolt „e”-vel whisky-t) többször is elkezdtünk már kóstolni, de eddig nem jutottunk el a történtek dokumentálásáig.

Sose értettem, miért gondolja bárki is, hogy a csaláncsípést szenvedett, vonyító gyereket derűs gondolatok felé lehet terelgetni azzal, ha tudatjuk vele, milyen nagyszerű dolga lesz megvénülve reuma nélkül. De az „adok rá puszit” módszer is piszkosul humánus, nem elég, hogy fáj, valaki még hozzá is akar dörgölőzni. Számomra a legnagyobb törést mégiscsak az okozta, mikor a mosdókagyló előtti felszabadult bólogatás eredményeképp fejemre nőtt púp eltávolításához anyám egy konyhakést hívott segítségül. Próbálhatta magyarázni szegény, hogy csak rá akarja nyomni a hideg acélt a púpra, én már túlmenekülve a harmadik háztömbön hátralévő vándoréletem küzdelmein ábrándoztam.

Az élet nagy kérdései közül - Ha van borsodi sör, miért nincs sörsödi bor?, Ha új bumerángot kapok, hogy dobom el a régit?, A kockasajt miért háromszög alakú? - az utolsót emelném ki, mert talán ez az, aminek az elhúzódó megfejtése áttörhetetlen gátat szabhat egy egészséges testi-szellemi egyéniség kifejlődésének.